Blogolj!

A MAGYAR NYELV NAPJA ÓVODÁSOKKAL

Óvodások nélkül nem ért volna semmit ez a nap. A helyzet az, hogy el vagyok kényeztetve. Rég meghaltak, akiknek ezzel eldicsekedhetnék, akik elültették bennem a szikrát, ami azóta lobogó lánggá érett. A szülői tanítás egyszerű volt. Így szólt: ismerd meg és szeresd a magyar nyelvet.

El vagyok kényeztetve. Óvodások verseltek, szavaltak a Parlamentben. Jó volt hallgatni őket. Úgy el is gondolkodtam. Egy Árpád nevű hadvezér több, mit 1100 éve átlépett egy határt Vereckénél. Az anyanyelvén beszélt. Egy leszármazottja István magyarul beszélt. Aki csak tudott, magyarul szólalt meg. Az anyanyelvén. A hivatalos nyelv viszont közel ezer éven át a latin volt. Egyes korszakokban németül is kellett, illett tudni. A fiataloknak hátborzongatóan hangzik, de egy időben az oroszt is igyekeztek ránk erőltetni. Nem csúnya nyelv az, ha nem erőltetik. Közben elhagyták a latint. A latint kissé sajnálom, mert alapnyelv, annak ellenére, hogy sokat tudott (volna) az anyanyelvünkön rontani. De nem engedtük, ellenálltunk a csábításnak. Nyelvünk hosszú távon lerázott, leráz minden idegen behatást. Ha baj van, minden korszakban megszületnek a Balassi Bálintok, Zrínyi Miklósok, Arany Jánosok, Petőfi Sándorok, Ady Endrék, Nagy Lászlók, Illyés Gyulák, a többi szépen író, vagy beszélő tízezrekről nem is beszélve és kihúznak bennünket a bajból.

Visszatérve történetünk eredeti fonalához, teltek-múltak az évszázadok, azután elérkezett 1844. november 13-a. Akkor is volt egy parlamentünk Pozsonyban. Az országgyűlés ezen a napon úgy döntött, hogy a magyar hazában legyen államnyelv a magyar.                    

Ma, 171 év múlva pedig óvodások szavalnak a Parlamentben magyarul. Verset mondanak és élvezik, amit tesznek. Nem lehet elég korán elkezdeni, ugye? De ez még semmi. Óvodások ezrei kezdték ugyanazokat a verseket, ugyanolyan sorrendben, ugyanabban az időpontban, csak más helyszíneken velük együtt mondani. És élvezték, amit tesznek. Mosolyogva mondták a verseket. Szépen, jól, magyarul. Mondták a verseket a székelyek, a kárpátaljaiak, a délvidékiek, a felvidékiek, a dunántúliak, a horvátországiak, sőt a visszajelzések szerint szerte a világon. Mi magyarok rendesen belaktuk ezt a Földgolyót. De nem felejtettünk el magyarul. Óvodások szavaltak a Parlamentben. Jó magyarok, el vagyunk kényeztetve. Valamiért úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet.

Még sok ilyen szép napot kívánok!

Hanczár János        

Címkék: Kultúra
http://blogstar.blogstar.hu/./pages/blogstar/contents/blog/22340/pics/14474520169337030_800x600.jpg
Kultúra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?