Blogolj!

Magyar óvodáskorúak fogtak össze a világban

Ugyanazok a versek, ugyanolyan sorrendben, ugyanabban az időben.

Azt olvastam, hogy a Magyar Nyelv Napját idén nagyon sokan megünnepelték itthon és a nagyvilágban egyaránt. Mi több, láttam is a hozzám elküldött fényképeket a Kárpát-medencében ünneplő gyerekekről. Köszönet érte mindenkinek. Óvónők, szülők készítették fel a kicsiket, hogy egyszerre menjen a versmondás, és ez majdnem sikerült is. Az biztos, hogy egyszerre kezdtük el. Az is, hogy jó volt látni a kicsiken a lelkesedést, még akkor is, ha nem teljesen értik még, miért fontos nekünk magyaroknak szóban és tettekben is összefogni. Nem baj, majd ha megmutatják nekik a szüleik később a fényképeket, és elmondják, hogy te már óvodásként is egyszerre szavaltál a most épp aktuális határainkon túl élő magyar óvodásokkal, akkor talán majd egyik sem követi el azt a ma még itt-ott jellemző éktelen bunkóságot (elnézést az „éktelen” szóért), hogy lerománozza, leszerbezze, leszlovákozza, leukránozza magyar testvéreinket. Ez persze csak akkor érdekes, a lesznek még fizikai határok. A lelkiek már lassan eltűnnek, mint a bolsevik virulás és képviselői.

Nagybajcs

A sorban beérkező képeken az a közös, hogy szomorú gyermeket egyiken sem lehet látni. A különös pedig az, hogy a külhoni óvodások mintha el is játszanák az együtt mondott verseket. Köszönet érte óvónénik! A létszámokról is érdemes néhány szót szólni. Összesíteni szinte lehetetlen, egy matematikus barátom megpróbált lebeszélni erről (amúgy ő több tízezer óvodást becsült), de azért megpróbálom. Már előre is elnézést kérek az esetleges pontatlanságokért.

Nyúl

Az anyaországban Csepelről kapcsolódtak be a legtöbben, 2049-en. Erzsébetvárosból 844-en és Terézvárosból több mint 800-an a Rákosmente óvodásai 1700-an voltak, Budafok-Tétényből is 1700 gyermek csatlakozott. Öt Dunántúli óvoda, Nyúl, Écs Nagybajcs, Kisbajcs Dunaszeg közel háromszáz ovissal szavalt, Kaposvár logopédiai óvodája 50 gyermekkel csatlakozott, és még ki tudja hány kismagyarországi helyszínünk volt. Csepel testvérvárosa, Nagyszalonta 95 magyar óvodása tartott velünk a Csonkatorony tövében, Kárpátaljáról a Szent Anna Óvoda jelzett vissza, Székelyudvarhelyről kilenc óvodából 820 gyerek szavalt velünk. Kézdivásárhelyről is nagyon sokan csatlakoztak. Csak remélni tudjuk, hogy a tavalyihoz hasonlóan a Gyimesbükki magyar óvoda, Baróton a Cimbora óvoda, és Gyergyószentmiklóson aFogarasy Mihály Általános Iskola Óvodája is velünk mondta a verseket. A Felvidékről is várunk még fényképeket Komáromból, Búcsról és mindenhonnan, ahol magyarok szavaltak. Délvidéken és Horvátországban is tudtak a versmondásról.

Dunaszeg  

Erdélyben és a Partiumban is nagyon sok lehetett a bekapcsolódók száma, hiszen összességében legalább 80 internetes helyre ment el a felhívás, és sokan visszaírtak, hogy köszönik a megkeresést és terjesztik a lehetőséget az összefogásra. Ami újdonság és a jövőben is szeretnénk folytatni, hogy a szórványban és a diaszpórában élő óvodáskorú gyerekek is bekapcsolódhassanak a versek magyar nyelven történő közös elmondásába, akkor is, ha ezt a családban teszik meg, akkor is, ha néhányan összegyűlve egy kis szobában.

Székelyudvarhely

Székelyudvarhely

Jó hír, hogy egyre több követőnk van az anyaországban is. Idén már volt olyan vidéki város, ahol egyszerre hétszáz óvodás mondott el egyszerre egy verset, a kapcsolódó nyelvi játékokról nem is beszélve. Feltételezem, hogy ha ezt kötelezővé próbálná tenni valaki, nem érne el vele semmit. Így viszont előbb-utóbb elérjük azt a célt, hogy mi magyarok, éljünk bárhol a világban, megmaradunk annak, akik vagyunk, akármilyen ok miatt is hagytuk el az óhazát. Akkor is persze, ha el sem hagytuk, hiszen remélem, senki nem meri venni arra a bátorságot, hogy megkérdőjelezze létjogosultságunkat a Kárpátok karéjozta hazában. Erről szól az anyanyelvünk szeretete, ismerete, költőink íróink tisztelete. Nem olyan nehéz ez a nyelv, ha olyan emberek beszélik, akik nem mások rovására akarnak azok lenni akik, hanem azért, mert magyarok. Ilyen egyszerű a szeretetre alapozott világ, és szerintem az óvodások már negyedik alkalommal be is bizonyították ezt. Jövőre folytatjuk!   

Hanczár János

Címkék: Kultúra
http://blogstar.blogstar.hu/./pages/blogstar/contents/blog/22796/pics/14488693133246982_800x600.jpg
Kultúra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?